A költészet fája életem,

Minden versem egy levelke rajt.

Fa, levél el fog hervadni majd,

A felejtés szele rá sóhajt.

És mivelhogy elhervadni fog,

Ne is ápolgassam én e fát?

Más hasznot ha nem hajt: legalább,

A mig élek, hűs árnyékot ád.

(Pest.)

-177-