Kinézek én, benéz a hold

Szobámnak ablakán;

Sugárait szerelmesen

Mosolygva hinti rám.

Szegény bohó! mit kandikálsz

Olyan szerelmesen?

Avvagy talán azt gondolod,

Hogy képedet lesem?

Eszem ágába’ sincs biz a,

Hogy téged nézzelek.

Isten hirével elmehetsz –

Mit gondolok veled!

Ott általellenben lakik

Az én kedves babám;

Azt várom én, ha valahogy

Még megpillantanám.

(Duna-Vecse.)