Egész uton – haza felé –

Azon gondolkodám:

Miként fogom szólítani

Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is

Kedvest, szépet neki?

Midőn, mely bölcsőm ringatá,

A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan

Szebbnél szebb gondolat,

Mig állni látszék az idő,

Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék…

Röpűlt felém anyám…

S én csüggtem ajkán… szótlanúl…

Mint a gyümölcs a fán.

(Duna-Vecse.)