Hejh Büngözsdi Bandi, istentelen zsivány!

Mért sikkasztottad el az én jó paripám?

Te bitangolsz mostan drága szép lovamon –

Hóhér kössön hurkot átkozott nyakadon!

Hejh Büngözsdi Bandi, istentelen zsivány!

Mért csábítottad el az én kedves babám?

Te öleled most szép szeretőm valahol –

Fűljön rosz lelkeddel a mélységes pokol!

De mi haszna van az átkozódásoknak…

Imádkozzál, Bandi, hogy meg ne kapjalak;

Mert ha megkaphatlak – mennykő üssön beléd! –

Megemlegeted a magyarok istenét.

(Pest.)