Ezrivel terem a fán a

Megy…

Feleségem van nekem csak

Egy;

De mikor még ez az egy is

Sok!

Előbb-utóbb sírba vinni

Fog.

Furcsa isten teremtése

Ő!

Reszketek, ha közelembe

Jő.

Megteszek mindent, a mit csak

Kér,

Még is mindig dorgálás a

Bér.

Már ilyesmit is gondoltam

Én:

Megverem… bírok vele, hisz

Vén.

-164- De mikor a szemem közé

Néz:

Minden bátorságom oda

Vész.

Három izben volt már félig

Holt;

Jaj istenem! be jó kedvem

Volt.

De az ördög soh’sem vitte

El;

Oly rosz, hogy az ördögnek sem

Kell.

(Pest.)