Lant és Kard.

Felhős az ég hazámon,

Aligha nem lesz vész;

Csak hadd legyen, nem bánom,

Lelkem reája kész.

Lantom nagyon szeretne

Hallgatva állani,

Régóta van kezembe’,

Már kopnak húrjai.

S amott a zugban kardom

Folyvást panaszkodik:

Hiába meddig tartom,

Az ítéletnapig?…

(Pest.)

Share on Twitter Share on Facebook