Menjünk, menjünk a földbe,

Beteg szivem!

Hiszen

Megtetted, a mit kelle,

Megtetted, a mit lehetett:

Viselted honfisebedet.

Hideg van a siréjben;

Másnak lehet…

Meleg,

Forró lesz a sir nékem:

Mit életemben viselék,

A honfisebb még ott is ég.

De az itélet napja

Eljön talán,

S hazám

Bilincseit lerontja.

Akkor sebem begyógyuland,

S hüvösben nyugszom ott alant.

(Pest.)

-187-