Nem tudom, mi lelt ma engem?

Jó kedvemben nincs határ;

Dalolhatnék, fütyölhetnék,

Egyikhez sem értek bár.

Összeverem a bokámat,

Noha nem szól muzsika;

A szobám világos, ámbár

Nap nem süt belé soha.

Még a füst is rózsaszínű,

Melyet rosz cserép pipám

Legroszabb kapadohányból

Küld keresztül a szobán.

A szivem ver, mintha benne

Háborogna szerelem;

Pedig egy leány sem váltott

Csak egy jó szót is velem.

S annál megfoghatlanabb ez,

Mert zsebemnek zord egén

Pénzfogyatkozásnak éje

Űl sötéten, feketén.

Szóval: a világ előttem

Egy szép tulipán-bokor…

Kár, hogy addig lesz csak az, mig

Kimegy fejemből a bor!

(Pest.)