Mondom, ne ingerkedjetek velem!

Nem ismeritek a természetem.

Ha föltámad haragom szélvésze,

Nem marad el fejek beverése.

-163-

Jó a tréfa, jó a maga helyén,

De boszant, ha a mértéken túlmén,

S ki megboszant, legyen az akárki,

Megtanítom keztyűbe’ dudálni.

De te, kis lyány, mit huzódol tőlem?

Hiszen ezt én nem neked beszélem;

Gyere mellém, eszem a szépséged,

A világért sem bántalak téged!

(Pest.)