Te szivemnek szép gyönyörüsége,

Mért van szivednek kőkeménysége?

Csakugyan meg akarsz,

Meg akarsz ölni hát?

Vagy mért nem enyhíted

Szeretőd fájdalmát?

Szeretőd vagyok én, hű szeretőd,

Elmondhatom isten, ember előtt;

De azt is mondhatom,

Hogy ez a világ nagy,

S a világon te a

Legkegyetlenebb vagy.

(Duna-Vecse.)