Különben én becsüllek, oh pohár!

Csak egy van benned, a mit restelek;

Azt restelem csak benned, oh pohár!

Hogy olyan könnyen kihörpentelek.

Ha én te néked volnék, oh pohár!

Ki nem fogynék a borból sohasem;

Aztán, ha nékem volnál, oh pohár!

Innál belőlem véges-végtelen.

(Duna-Vecse.)