Szerelmem zúgó tenger,

De most zúgása nem ver

Órjási hánykódás közt földet és eget;

Elszenderűlt, miképen

A gyermek bölcsejében,

Ha hosszan jajgatott és hosszan könnyezett.

A síma habtükörben

Evez föl és le lelkem

Szelíd merengésnek hintázó csónakán;

Partjáról a jövőnek

Csattog felém lágy ének…

Te énekelsz, remény, te kedves csalogány!

(Pest.)