Akármiképen csűrjük, csavarjuk,

Szép, a ki gazdálkodni tud:

Ilyennek aztán az adósság

Nem köt nyakába háborut;

Nem szurkol, ha bizonyos utczán

Világos nappal menni kell,

Hegykén tekinthet jobbra-balra,

Találkozzék akárkivel;

Nem mondja, a midőn javában

Cseng a kocsmában a pohár:

»Barátim, megbocsássatok, de

Mennem kell, otthonn munka vár«…

S a többi! – – szóval, mátul fogva

Takarékos fiú leszek,

Minden garast úgy megbecsülök,

Miként apám, a jó öreg.

Hejh, csakhogy én az efféléket

Mindig pénz fogytán fogadom;

S a mint pénzem jön: akkor ismét

Hegyen-völgyön lakodalom.

(Pest.)