Örültök úgy-e a kies tavasznak?

Maholnap eljő, s annyi élvet ad!

A réteken majd méhek táboroznak,

Megostromolni a virágokat.

S a míg elszántan ütközetre mégyen

A szűz bimbók mézéhes ellene:

Csicserg a szomszéd lombozat hüsében

Madárajakról lelkes harczzene. –

Elzárkoztában a kihalt kebelnek

Engem virág, dal, méh nem érdekel…

Ohajtásim még is mi végre kelnek?

Hogy menjen a tél, menjen gyorsan el.

Én a tavaszt csak annyiból kivánom,

Mert melegebbek lesznek a napok,

S mint mostan, akkor hűlt rideg tanyámon

Kopott ruhámban fázni nem fogok.

(Debreczen.) -145-