Arczképemmel, lelkem arczképével

Ajándékozlak meg tégedet.

Nem bánom, ha senkinek sem tetszik,

Csak neked tessék, lyánykám, neked!

Lelkem egy könyv, a mely mindig nyitva,

Olvashatja, ki mellette jár.

Olvassák is – a sok forgatásban

Össze is van az szaggatva már.

Lelkem gyűrü, egy aczélgyűrü; de

Láthatsz benne drágaköveket.

Legnagyobb, legszebb ezen kövek közt

Egy gyémánt, a tiszta becsület.

Lelkem oszlop, egy kősziklaoszlop,

Mely soha meg nem rendíttetett,

Nem reszket… csak egy, csak egy esetben:

Hogyha rá száll szép tekinteted.

Lelkem felhő, egy haragvó felhő,

Gyakran ontja a villámokat;

De, leányka, te ne félj! – a villám

Tölgyeket sujt, nem virágokat.

Lelkem Illés próféta, a mennybe

Száll a dicsőség lángszekerén…

Híj öledbe, lyányka, s lángszekérről

És mennyországról lemondok én!

(Szalk-Szent-Márton.)