Azt hivém, hogy csak az emberek közt

Van irigység és kajánkodás.

Csalatkoztam! mert a milyen a föld,

Ott fenn az ég egy cseppel se más.

Földön, égen nincs valódi béke;

Örökös harcz, örökös zavar.

Mint a földön, éppen úgy az égen

Minden csak uralkodni akar.

A nap és éj háborút viselnek,

Hol az egyik, hol a másik nyér.

Mi a hajnal és az alkony?… a nap

S éj közötti harczban elfolyt vér.

És mi a hold? egy zsarnok király ő,

És jobbágyai a csillagok.

És a jobbágy, ki nagyon tündöklik?

Jaj neki, mert számüzetni fog.

Hány jobbágyát számüzé e zsarnok!

Minden éjjel hull alá néhány…

Tán te is így fényedért az égből

Számüzött csillag vagy, szép leány?

(Szalk-Szent-Márton.)