Ugy sírhatnék!… megbántott valami,

Nagyon megbántott, mondhatatlanul.

És a felhővel a lélek rokon:

Megkönnyebbűl, midőn esője hull.

De én nem sírok, nem szivelhetem,

Megfogadám, hogy többé nem sirok.

El, könnyek!… szívem úgy is oly üres,

Megfértek benne, oda folyjatok.

(Pest.)