Mikor isten a férfit teremté,

Homlokára szállt sötét ború,

Nem tudom mért? csak hogy e borúból

Lett a felhő s égiháború.

Mikor isten a hölgyet teremté,

Örömében sírva fakadott.

Most is látni ez örömkönnyeknek

Cseppjeit, a sok szép csillagot.

(Czinkota.)