Függ már a lant megérintetlenűl,

Melylyel keservemet elénekeltem,

Keservem, érted, a sír börtönének

Örök rabjává záratott szerelmem.

Ott függ a lant megérintetlenűl,

S ha megpendűl a méla nyugalomban:

Az nem az összes hangszernek zenéje,

Egy-egy húr hangja csak, mely ketté pattan.

(Pest.)