Ha ébren meg nem látogatsz,

Jőj hozzám álmaimban,

Jőj hozzám, meghalt életem!

Sok mondani valóm van.

Hisz egymással mi ekkorig

Oly keveset beszéltünk;

Csak egy-két gyorsan illanó

Tekintet volt beszédünk.

Tudod, ha hozzátok menék,

Te mindig úgy futottál;

De más szobából titkosan

Rám gyakran pillantottál.

S öröm volt, látnom téged ott

Félig nyilt ajtó mellett,

Mikéntha láttam volna az

Egészen megnyilt mennyet.

Ha távozám: az ablakból

Tekintettél utánam;

Vélted, hogy észre nem veszem?

Oh, én mindent jól láttam.

De láttam temetésed is…

Csak ezt ne láttam volna!

Az a gödör, mely sírod lett,

Az lett szivemnek pokla.

Egyszerre lelkemet ezer

Mennykő csapása érte…

Ekkor hullott alá a föld

Koporsód födelére.

Ott vagy te most, szent angyalom!

Eljősz-e hozzám vajjon?

Mindenkor tárva lesz karom,

Ha jősz, hogy átkaroljon.

Csak érintsen lehellete

Közelgő szellemednek:

A mennybe föl, vagy sírba le,

Mindenhová követlek!

(Pest.) -192-