Megteremtéd lelkem új világát,

Szerelem dicső világa ez!

Hálából e szív, örök tüzével,

Istenséged szent oltára lesz.

Oh leányka, ha te nem szeretsz is,

Engedd meg, hogy szerethesselek,

Mert különben köztem s a világ közt

Megszakadnak minden kötelek.

Vad, sötét föld keblem birodalma,

Fejedelme gyűlölő harag,

Harczban állok a nagy mindenséggel –

Szeretetre csak képed marad.

Képed a fény, az egyetlen egy fény,

Mely keblemnek éjjelébe jár,

Mint a rabhoz, földalatti börtön

Kisded ablakán, a napsugár.

Én szeretlek! bár tudom: mily rém a

Nem viszonzott szerelem baja;

De kit annyi rém gyötör, szivemnek

Könnyü lesz ezt is megszoknia.

Nem viszonzott szerelem keserve!

Türelemmel hordom terhedet,

Mint az istenember a keresztfát,

Melyen aztán megfeszíttetett.

(Pest.)