Éj van, csend és nyugalomnak éje,

A magas menny holdas, csillagos;

Szőke gyermek, kék szemű kökényfa,

Drágagyöngyöm! mit csinálsz te most?

Engem édes álmak környekeznek,

De nem alszom, ébren álmodom.

Minden álmam egy fényes királyság,

S koronája te vagy angyalom!

Beh szeretném most, ha lopni tudnék,

A lopás bármily rút lelki folt!

Meglopnám az álmak kincstárát, hogy

Gazdagitsam a szegény valót.

(Pest.)