Nála voltam, a kedves leánynál,

Nála voltam, ismét eljövék.

Honn vagyok… honn? nem tudom. Szédülök.

Kereng velem a föld és az ég.

Oh, mi szép, mi jó vagy te, leányka,

Szép és jó s oly lelkes honleány!

Te hazám leglelkesebb leánya,

Te hazám nemtője vagy talán.

Lyányka, neked költőt kell szeretned,

Más nem méltó birni tégedet,

Nem méltó más erre, mert hazát ugy,

Mint a költő, senki nem szeret.

-229-

Mit tegyek? szólj, üdvem gyöngyvirága,

Mit tegyek? hogy megnyerhesselek.

Kész vagyok, kész mindent elkövetni,

Mindent, hogy megérdemeljelek.

De ha semmit nem tennék is, lyányka,

Érdemetlen nem vagyok reád:

Szerelemért csupán szerelem kell,

S én szeretlek, mint te a hazát!

(Pest.)