Vadonerdő a világ körűlem,

Oly sötét, oly éktelen vadon!

Benne járok én, elfáradt vándor;

Éj van és az útat nem tudom.

Egy kicsiny fény rezg amott előttem

Ágak-bogak gyér nyilásin át;

Te vagy az, te szeretett leányka,

Követem fényednek sugarát.

Vajon e fény mécsvilág-e – a hol

Nyughatom majd – egy csöndes tanyán?

Vagy csalóka bolygótűz csak, a mely

Temetőbe… sírba visz talán?

(Pest.)