A várudvarban a

Kapusnéhoz közel,

Áll, mint megvert kutya,

És szégyen marja fel

A vőlegényt.

Rémes kisértetként

A zsarnok ősz apa

Áll a toronytetőn…

Hangjához képest a

Vihar szelíd;

S hallatlan átkokban

Kivánja a halált

Lyányának, ki legjobb

És legszebb s a család

Végtagja volt.

(Szalk-Szent-Márton.)