Voltak barátim, jó embereim…

Oh mért meg nem halának!

Sírhalmaikra mostan könnyeim

Folynának,

S virágokat termesztene

Fölöttök könnyeim özöne. –

Meg fognak halni majd,

De egyik régi barát

Sem nyer tőlem könyűket, csak sohajt,

Csalódás kínos sohaját;

S ha ez leng rájok:

Sírhalmukon elszáradnak a virágok.

(Szalk-Szent-Márton.) -250-