Barátaim megölelének,

Szivökhöz nyomták szívemet;

Bennem mi boldog volt a lélek!…

Később tudám meg: mért öleltenek? –

Azt tapogatták, míg öleltek:

Hol van legfájóbb része e kebelnek?

Hogy gyilkukat majd oda döfjék…

És oda döfték!

(Szalk-Szent-Márton.)