Szép kedvesem, ha majd az oltár mellett

Dobog felém szerelmes kebled!…

S ha majd körűlünk apró gyermekek

Mosolyganak, enyelgenek!…

S ha majd fölénk a szemfedő borúl,

S kivisznek, s rajtunk a sír domborúl!…

S ha majd hozzánk az unokák kijőnek

Szép alkonyán a sárga, csendes ősznek,

S merengve nézik ákáczlombjainkat,

Miket fejfánknál a lég halkan ingat…

(Szalk-Szent-Márton.)