Elvándorol a madár,

Ha őszre jár

Az idő.

(Tavaszszal azonban ismét visszajő.)

Száll… száll… száll… viszi szárnya;

Azon veszed észre magad, hogy már a

Távolság kék levegőit iszsza.

Olyan sebesen száll,

Hogy eltünő álomnak véled. –

A madárnál

Mi száll tova még sebesebben?… az élet!

De, mint a madár, ez nem tér többé vissza.

(Szalk-Szent-Márton.)