Nem sírok én és nem panaszkodom;

Nem mondom én el másnak: mi bajom?

De nézzetek szinetlen arczaimra,

Ott föl van irva;

És nézzetek szemembe, mely kiégett,

S belőle kiolvashatjátok,

Hogy rajtam átok fekszik, átok,

Hogy fáj nekem, hogy nagyon fáj az élet!

(Szalk-Szent-Márton.) -248-