Kinn a kertben voltunk,

Egymás mellett ültünk,

Az úr isten tudja,

Mi történt körültünk?

Azt sem tudtam, mi van,

Ősz-e vagy kikelet?

Csak egyet tudtam, hogy

Veled vagyok, veled!

Mélyen bele néztem

Fekete szemedbe,

S fejér kezecskédet

Tartottam kezembe’.

Hogy úgy egymást néztük,

Ily szókat ejtettem:

Ha mi most itt kővé

Válnánk mind a ketten?

-271-

Azt mondtad: nem bánnád;

Vajon miért mondtad?

Azért-e, hogy már az

Életed meguntad?

Oh vagy tán azért, hogy

Boldogság lenne rád,

Ha együtt maradnánk

Örök időkön át?

(Erdőd.)