Mögöttem a múlt szép kék erdősége,

Előttem a jövő szép zöld vetése;

Az mindig messze, és még sem hagy el,

Ezt el nem érem, bár mindig közel.

Ekkép vándorlok az országuton,

Mely puszta, vadon,

Vándorlok csüggedetten

Az örökké tartó jelenben.

(Szalk-Szent-Márton.)