Száll a felhő magasan, magasan.

Az én rózsám messze van, messze van.

Száll a felhő nyugatra, nyugatra,

A napnak is arra van az utja.

Szállj, felhő, szállj a rózsám fölébe,

Mondd, hogy oly bús a szivem, miként te,

Szállj te is, nap, a rózsám fölébe,

Mondd, hogy úgy ég a szivem, miként te.

(Berencze.)

-262-