Rég elhuzták az esteli

Harangot.

Ki az, a ki még mostan is

Barangol?

Csak én járok a faluban

Egyedül.

Keresem az álmot, de az

Elkerül.

Fönn van a hold, fönn vannak a

Csillagok;

Mint megannyi szép leányszem,

Ugy ragyog.

Sötét árnyat vetnek a fák,

A házak,

Unalmokban egyebet sem

Csinálnak.

Amott egy ház, a tetején

Két gólya,

Alant egy pár ember a kis

Ajtóba’…

Legény, leány – amaz szőke,

Ez barna,

Legény a lyányt subájába

Takarja.

Mellettök mentem el, észre

Sem vettek.

Én istenem, be boldogok

Lehetnek!

Nem irigylem, de még is jobb

Szeretném,

Ha azt a kis barna lyányt én

Ölelném!

(Szalk-Szent-Márton.) -263-