Szeretek én, miként még ember

Sohasem szeretett talán.

Szeretek én szent szerelemmel,

De kedvesem nem földi lyány.

Szeretek én egy istenasszonyt,

Egy számkiűzött istennőt:

A szabadságot. Fájdalom, hogy

Csak álmaimban látom őt.

De álmaimban igen gyakran,

Majd minden éjjel megjelen.

Mult éjszakán is egy virágos

Mezőben együtt volt velem.

Letérdepeltem s elmondék egy

Égő szerelmi vallomást,

S földhöz hajoltam, hogy virágot

Szakítsak, s néki adjam át.

Ekkor hátam mögött termett a

Hóhér s lesujtá fejemet…

Épen kezembe hulla, és én

Azt adtam át virág helyett.

(Pest.)