Szeretném itt hagyni a fényes világot,

A melyen oly sok sötét foltot látok.

Szeretnék rengetegbe menni,

A hol nem lenne senki, senki!

Ott hallgatnám a lombok suttogását,

Ott hallgatnám a patakok zugását

És a madárnak énekét,

S nézném a felhők vándorseregét,

Nézném a nap jöttét s lementét…

Mig végre magam is lemennék.

(Szalk-Szent-Márton.)

-251-