Véres napokról álmodom,

Mik a világot romba döntik,

S az ó világnak romjain

Az új világot megteremtik.

Csak szólna már, csak szólna már

A harczok harsány trombitája!

A csatajelt, a csatajelt

Zajongó lelkem alig várja!

Örömmel vágom én magam

Föl paripámra a nyeregbe!

A bajnokok sorában én

Szilaj jókedvvel nyargalok be!

Ha megvagdalják mellemet,

Fog lenni, a ki bekötözze,

Fog lenni, a ki sebemet

Csókbalzsammal forrasztja össze.

Ha rabbá tesznek, lesz, a ki

Homályos börtönömbe jő el,

S föl fogja azt deríteni

Fényes hajnalcsillag-szemével.

Ha meghalok, ha meghalok

A vérpadon, vagy csatatéren,

Lesz, a ki majd holttestemről

Könyűivel lemossa vérem!

(Berkesz.)