Az volt a nagy, nagy munka,

Kicsiny kis feleség,

Mig megszereztelek, mig

Veled eljöheték.

Ha ilyen drága volna

Minden háznál a lyány,

Be kevés pap híznék meg

Az esketés diján.

Igaz, hogy ily leány nem

Minden bokorban nő,

S uram fia: poéta,

Rongyos poéta-vő!

-341-

Meg is téve dicsően

A hat-vágást apád,

Hogy ily isten-csapástól

Menekjék a család.

És a midőn hiába

Volt minden izzadás,

S ég, föld daczára meglett

Az asszony-elhozás:

Eltört ugyan az útban

Kocsinknak kereke,

De nem hiszem, hogy a nagy

Áldás-súly törte le.

Azon áldásnak súlya,

A melylyel engemet

Ipam s napam magoktól

Eleresztettenek.

Azon az egyen most is

Csodálkozom nagyon,

Hogy az ajtón jövék ki

És nem az ablakon.

Mért is nem dobtak itt ki?

Tűrném a többivel;

A sok közt e kis tréfa

Nem is tűnt volna fel.

(Koltó.)