Egy barátom az ifjuság,

Maholnap már ez is itt hágy,

S másra, tudom, helyébe nem

Akadok,

Jaj istenem, be magamra

Maradok.

Attól tartok, hogy ezután

Nem szeret már engem leány,

Vagy ha szeret, én nem tudom

Szeretni,

Kacsintanak, de hiába,

Szemei.

-282-

Attól tartok, hogy ezután

Nem gyűlölök már igazán;

Tán magam nem leszek rosz, de

Mi haszna?

Ha hidegen vállat rántok

A roszra.

Ha már ifjuságom elmegy,

Csak e kettő maradjon meg:

Legyek képes, a ki hogyan

Érdemli,

Teljes szívből szeretni és

Gyűlölni!

(Pest.)