Tedd le, bojtár, a subádat,

Mennykő szántsa meg a hátad,

Látod már a patak is letette,

Vele a langy tavasz letétette.

Falu végén foly a patak,

Fejér keble csak ugy dagad,

Dagad, dagad széles jó kedvében,

Hogy az ég lenéz megint rá kéken.

Hová szállott a czinege?

Honnan jöttél fülemile?

Akárhonnan, semmi gondom rája,

Csak te dalolj, bokrok furulyája.

Kizöldült a kis kert fája,

Mintha toll nőtt volna rája;

El ne röpűlj, megtollasodott fa,

Hadd űljek rózsámmal árnyékodba.

Minek mégy a boltba kis lyány,

Pántlikát akarsz venni tán?

Nézd, a mező szebb pántlikát árul,

Szebbet, ingyen, sok ezer virágbul.

(Pest.)