Nehéz nekem már a bocskor,

Könnyü nekem már az ostor,

Csizmát húzok a lábomra,

Kardot fogok a markomba.

Muzsika szól, verbuválnak,

Fölcsapok én katonának, hahaha!«

Ezt az egyet bölcsen teszed;

Látom, már megjő az eszed.

Arany élet, bizony isten!

Megpróbáltam, párja sincsen.

Muzsika szól, verbuválnak,

Csapj föl, öcsém, katonának, hahaha!

Katonának kutya-baja,

Van mit enni és innia,

Hogy ne volna? öt napra jár

Tizenhat garas két krajczár.

Muzsika szól, verbuválnak,

Csapj föl, öcsém, katonának, hahaha!

Csak minden harmadnap strázsálsz,

Akkor is csak nyolcz órát állsz,

Ha hideg van is, meg nem fagysz,

Ott a körmöd, bele fujhatsz.

Muzsika szól, verbuválnak,

Csapj föl, öcsém, katonának, hahaha!

-296-

Tisztogatás sem igen kell,

Minek is bajlódnál ezzel?

Ne félj; ha poros nadrágod,

Kiporozza a káplárod.

Muzsika szól, verbuválnak,

Csapj föl, öcsém, katonának, hahaha!

És az embert hogy szeretik!

Visszaviszik, ha elszökik,

És az alatt, míg vesszőzik,

Sétál vagy fut, a hogy tetszik.

Muzsika szól, verbuválnak,

Csapj föl, öcsém, katonának, hahaha!

Ha pedig az idő lejárt,

Obsitot kapsz, de mekkorát

S tudod, mért kapsz ilyen nagyot?

Hogy legyen itthonn paplanod.

Muzsika szól, verbuválnak,

Csapj föl, öcsém, katonának, hahaha!

(Pest.)