Lennék én folyóviz,

Hegyi folyam árja,

Ki darabos utját

Sziklák között járja…

De csak ugy, ha szeretőm

Kis halacska volna,

Habjaimban úszna föl s le

Vígan lubiczkolva.

Lennék vad erdő a

Folyó két oldalán,

Fergetegekkel a

Harczot kiállanám…

-311- De csak ugy, ha szeretőm

Kis madárka volna,

Bennem ütne fészket és ott

Ágamon dalolna.

Lennék váromladék

A hegy legtetején,

Bús pusztulásomat

Venném csak könnyedén…

De csak ugy, ha szeretőm

Ott a repkény volna,

Elnyuló zöld karjaival

Homlokomra folyna.

Lennék kicsiny kunyhó

A rejtett völgybe’ lenn,

Eső-vágta sebbel

Szalmafödelemen…

De csak ugy, ha szeretőm

Bennem a tűz volna,

Tűzhelyemen lassacskán, de

Nyájasan lobogna.

Lennék felhődarab,

Összetépett zászló,

A vadontáj fölött

Fáradtan megálló…

De csak ugy, ha szeretőm

Az alkonyat volna,

Búshalovány arczom körül

Pirosan ragyogna.

(Szalonta.)