Puszta föld ez, a hol most járok,

Istenért sem látni virágot,

Rajta bokor sincsen, a hol a

Fülemile-madár szólana.

Az este is felhős, fekete,

Nincs a csillagoknak híre se…

Hogy jutottál mégis eszembe,

Barna kis lyány, szívem szerelme?

Eszembe jutottál, édesem,

És most már ugy tetszik én nekem,

Mintha itten a szomszédomba’

Fülemile-madár szólana,

S mintha virágok közt ballagnék,

S csupamerő csillag voln’ az ég!

(Körös-Ladány.)