Mi lárma ez megént fülem körül?

Ki háborítja nyugtomat megént?

Hallgasson el, ki jó sorsán örül!

Majd megtanítok egy pár kócz legényt.

Ismét fölkelt a kritikus-csapat,

Ismét veszettül zúgnak ellenem.

Hagyjátok el kiabálástokat,

Mig engem el nem hágy a türelem.

Vagy feledétek már a múlt időt?

Nem ég, nem viszket többé hátatok?…

Nem árt meggondolni, hogy ezelőtt

Mi történt? s húzzátok meg magatok.

Tudjátok: durván bánom veletek. –

Hiába ez már az én modorom:

Ha férfi bánt, majd karddal felelek,

De a kutyákat csak korbácsolom.

(Pest.)