De félre, félre a tréfával

Hisz beteg mellett állunk!

Beteg, haldoklik az esztendő,

Ez a mi drága kedves jó barátunk…

Fonjunk áldásból líliomfüzért,

Megkoszorúzni haldokló fejét.

Ő adta össze kezeinket,

Válhatlanúl örökre,

Ő szállitá föl lelkeinket

Nem ismert és nem sejtett örömekre…

Fonjunk áldásból líliomfüzért,

Megkoszorúzni haldokló fejét.

Az a kevés bú, mit koronként

Szivünkre rá cseppente,

Nem keseríté boldogságunk,

Sőt azt még sokkal édesebbé tette…

Fonjunk áldásból líliomfüzért,

Megkoszorúzni haldokló fejét.

Haldoklik ő, már csak néhány halk

Szívdobbanás van hátra,

S az örök éj borúl e szemre,

Mely boldogságunk hajnalfényét látta…

Fonjunk áldásból líliomfüzért,

Megkoszorúzni haldokló fejét.