Az esztendőnek a halála

Oly ünnepélyes egy halál!

Ilyenkor minden jobb halandó

Elzárkozik, magába száll.

S nem hogy barátnak, hanem még az

Ellenségnek is megbocsát,

És ez valóban nagyszerű, szép;

De én is így tegyek-e hát?

Csak a zsarnok s a szolgalélek,

E kettő az én ellenem,

S én zsarnokoknak s rabszolgáknak

Bocsássak meg?… nem, soha sem!

Az isten ítélőszékénél,

Még ott sem mondok egyebet:

»Hogysem ezeknek megbocsássak,

Inkább elkárhozott legyek!«

(Pest.)

-362-