Négy ágú épület, a mely be sincs fedve,

Mely akasztófának vagyon keresztelve,

Akasztófa mellett hollók károgása,

Nem volt Zöld Marczinak hét országban mása.

Pej csikó szájában fényes aczélzabla,

Hányta a szikrát, ha a csikó harapta.

Rajta, Zöld Marczi, te futottál, röpültél,

Mint a lobogó láng, kit elkapott a szél.

Ugyan csak megteszi!… Marczi, hol vehetted,

Lobogó gatyádat lobogó ingedet?

Szép menyecskék varrták fejér patyolatból,

Csók lett érte díjok piros ajakadról.

Szép legény volt Marczi, szerették a lyányok.

Ha én utánam is annyian volnának!…

A merre Marczi járt, volt harang szólása,

Sok szerelmes szívnek hangos dobogása.

Minek volt sarkantyú kordován csizmáján?

A szép szó is fogott sörény paripáján.

Nem is a ló, hanem hát a táncz számára

Verette a csengőt csizmája sarkára.

Rá termett a tánczra Marczi, nem tanulta;

De ő tőle sokan tanulhattak volna.

Betért a csárdába, ha szólt a muzsika,

S szilaj kedvvel amugy magyarán megrakta.

Nem kivánkozott ő Bakony erdeibe,

Oda csak a félénk tolvaj rejtezik be,

Bokrok közé búvik, onnan ugrik elő,

Ugy ragadja torkon, a ki arra menő.

Marczinak Hortobágy volt rendes tanyája,

Hortobágy, a puszták óriás királya,

Kiállt az országút síkjára, s az utas

Száz lépésről látta, hogy majd lesz ne-mulass.

Ha gazdag útas jött, Marczi így kiáltott:

»Ide az erszénynyel, ha nem kell halálod!«

Ha szegény utas jött, ezt mondta szívesen:

»Nesze az erszényem, s áldjon meg az isten!«

Fegyverneki puszta, fegyverneki puszta

Szegény jó Zöld Marczi halálát okozta,

Négy ágú épület volt halálos ágya

S temetési dala varjak károgása.

(Pest.)