Alig viradt, már ujra alkonyúl,

Alig, jövék, s megint elmégyek, el,

Még csak alig hogy üdvezeltelek,

És már bucsúzni, már elválni kell.

Isten veled, szép ifju hitvesem,

Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

Kardot fogék kezembe lant helyett,

Költő valék és katona vagyok;

Arany csillag vezérelt eddig, s most

Utamra piros éjszakfény ragyog.

Isten veled, szép ifju hitvesem,

Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

Nem a dicsvágy von engem tőled el…

Fejemre nem is férne a babér

A boldogság teljes rózsáitól,

És én le nem hajítom ezt azér’.

Isten veled, szép ifju hitvesem,

Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

Nem a dicsvágy von engem tőled el,

Tudod: belőlem az régen kihalt,

Hazámért ontom véremet, ha kell,

Hazámért vívok véres viadalt.

Isten veled, szép ifju hitvesem,

Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

Ha senki nem védné is a hazát,

Magamnak őtet védni kellene;

S mostan, midőn mindenki síkra szállt,

Magamban én itthonn maradjak-e?

Isten veled, szép ifju hitvesem,

Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

Nem mondom én: gondolj férjedre, míg

Ő a honért s érted harczolni fog;

Ismerlek én, nagyon tudom, hogy egy

Gondolatod van, és az én vagyok.

Isten veled, szép ifju hitvesem,

Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

Tán megcsonkítva térek vissza majd,

De akkor is szeretsz te engemet,

Mert istenemre, a mint elviszem,

Épen hozom meg hű szerelmemet.

Isten veled, szép ifju hitvesem,

Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

(Erdőd.) -413-