(Moore után angolból.)

Itt alszik a költő, a kinek kezében

Appolónak lantja zenge olyan szépen,

Kinek dala omlott, mint vad folyam árja,

Vagy elhalt távoli kis patak módjára.

Aludj’, néma költő… most észrevétlenül

Jár vihar és szellő holt homlokod körül,

Vihar, mely harsog, mint harczdalod harsogott,

És szellő, mely elhal, mint szerelmi dalod.

(Debreczen.)