Milyen lárma, milyen vígadalom!

Mi légyen ez? talán lakodalom?

Nem a biz a; fiatal vitézek

Látogatták meg ezt a csapszéket.

»Kocsmárosné maga nem jót forral,

Minek késik oly soká a borral?

Tudja, hogy nincs pénzem? majd lesz nekem

A harcz után, akkor megfizetem.«

»Kocsmárosné, szép leánya, rózsám,

Jőjön ide, jőjön ide hozzám!

Csókoljon meg, kérem igen szépen,

A harcz után feleségül vészem.«

S iddogálnak, csókolóznak nagyba,

Minden, a mi gond, oda van hagyva,

Mintha nem is várnának csatára,

Mintha még vagy száz év volna hátra.

»El azért a nagyobbik kancsóért!«

Ma piros bor, holnap majd piros vér…

»Eszem azt a szádat, beh csókra áll!«

Ma meleg csók, holnap hideg halál…

(Debreczen.)